Története

A fajta neve a francia „bass” szóból származik, ami alacsonyt, törpét jelent. Eredete messzire vezethető vissza. Shakespeare Szentivánéji álom című művében már említést tesz a bassetről. Gyökerei Franciaországban vannak, ősének pedig a Basset Artésien Normand-ot tekinthetjük. Az első két példány 1866-ban került Angliába, ahol Sir Everett Millais és még néhány lelkes tenyésztő kezdett foglalkozni vele. Mivel az állomány hosszú ideig csupán néhány bassetből állt, kénytelenek voltak szoros rokontenyésztéseket alkalmazni, aminek számos negatív következménye lett. Ezáltal szükségessé vált egy idegen fajtával való keresztezés és az akkori tenyésztők végül a bloodhound mellett döntöttek. Egy angol véreb szukát termékenyítettek meg egy basset hound kannal, a párosításból pedig 12 kölyök született, majd ebből az alomból származó kanokkal fedeztettek be basset szukákat. Érdekes, hogy ezek a párosítások többnyire black-and-tan (fekete-cser), nehéz csontú, esetlen kölyköket eredményeztek. Négy generációra volt szükség, hogy eltűnjenek az idegen vérfrissítés nyomai és tricolor, teljes egészében a bassetre emlékeztető kutyák szülessenek. Az angol tenyésztők folytatták az alacsonyabb, nehezebb csontú bassetek tenyésztését és tulajdonképpen e munka során alakult ki a basset houndnak napjainkban ismert és közkedvelt formája.

Magyarországon a hetvenes években jelent meg. Sártory Borbála küllembíró volt az első tenyésztő, aki Lengyelországból hozta be Magyarországra az első kutyákat. Ezt követően Lengyelországból és Csehszlovákiából került be a kezdő állomány. Hazai népszerűsége elsősorban Colombo hadnagynak köszönhető.  A sorozatban időről-időre felbukkanó kutya rendkívül ismertté és közkedvelté tette a basset houndot. E népszerűség következtében nagyon sokan kezdtek el foglalkozni a fajtával, de sajnos nem a minőségre, hanem inkább a mennyiségre helyezve a hangsúlyt.

A fajta általános megjelenése

A fajta általános megjelenéséről elmondható, hogy erős testfelépítésű, izmos és a közhiedelemmel ellentétben igen nagy a mozgásigénye. Főbb jellemzője a fejen, illetve a mellső végtagon, valamint a csánkon előforduló laza bőr (ez egyik esetben sem lehet túlzott mennyiségű), mely fontos szerepet tölt be. Ennek a bőrözöttségnek köszönhetően tudtak a bassetek vadászat folyamán sérülés nélkül az általában tüskés, szúrós aljnövényzetben szimatolni, onnan vadakat kihajtani. A „szomorú” tekintetüket a rombusz alakú szemeknek és a kissé lelógó alsó szemhéjaknak köszönhetik, ezzel jól leplezve azt a féktelen életörömöt, amely jellemzi őket. Az összképet mégis a szem vonala alatt tűzött, bársonyos tapintású fülek teszik teljessé, melyek szinte keretbe foglalják a kutya fejét. Erőteljes testfelépítésüket, súlyuk nagy részét elsősorban a csontok és izmok alkotják, ezért soha nem keverendő össze a megfelelő testtömeg és a túlsúly. Egy tökéletes basset küllemében arányos, testfelépítése harmonikus, és erőteljes – szinte karizmatikus – egyéniséggel rendelkezik. Mozgása puhán gördülékeny, melynek alapfeltételei a messze előrenyúló lépések az elülső, és erőteljes tolóerő a hátulsó végtagon. Ezt a kutya korrekt anatómiai felépítése feltételezi. A fajta sajátossága a mozgás közben kard alakban hordott farok. Színe tricolor vagyis háromszínű (fekete-fehér-cser), vagy bicolor, illetve kétszínű (sárga-fehér). Hazánkban sokáig „egyeduralkodók” voltak a tricolor bassetek, de napjainkban már egyre népszerűbb a bicolor változat is. A basset hound összmegjelenésében ellenállhatatlan. Rövid lábakon egy nagytestű állat, mely ártatlan birkaszemekkel képes könyörögve nézni a gazdira, miközben a homlokán ráncolódik a bőr, a szája sarkából pedig diszkréten csorog a nyál. A hangja mély és rendkívül egyedi, mellyel „lefegyverzi” a betörőt és a kedves látogatót egyaránt.

A basset hound jelleme

Szomorú szemű, lógó fülű, feneketlen gyomrú nagy bohóc, aki szebbé varázsolja a világot maga körül. Természetét tekintve békés, nyugodt fajta, de roppant makacs. Könyörgő tekintetétől az ember azonnal ellágyul. Aki megismeri, soha sem tud megválni tőle. Hihetetlen alkalmazkodó képességével lefegyverzi a többi állatot. Kedves és türelmes a gyerekekkel, akikkel szívesen játszik. Humorérzéke sok élethelyzetben megmutatkozik. Mellette nem lehet unatkozni, különös színfoltja a családnak. Falkakutya, mely gazdáit falkatársként kezeli, és teljesen természetes számára, hogy megpróbál egyre feljebb jutni a rangsorban, abban a reményében, hogy egyszer ő lesz a falkavezér. Ez a legkülönfélébb dolgokban nyilvánulhat meg és tulajdonképpen az ebből a törekvésből fakadó engedetlenség teszi őket annyira ellenállhatatlan egyéniségekké. Akinek bassetje van, gyakran meséli, hogy a kutya képes órákon át „duzzogni”, tüntetően visszavonulni és tökéletesen semmibe venni a gazdi minden békülési szándékát. Sokan azt hiszik, a bassetek buták és szófogadatlanok. Ez nem igaz, esetükben csupán makacsság párosul hihetetlen kitartással. Ha viszont motiválni tudjuk őket, attól a pillanattól semmi más nem létezik számukra, csak az elvégzendő feladat – legyen az „macskavadászat” vagy éppen az új kert „átrendezése”. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a basset ugyanilyen kitartással szereti a gazdáját, és eltekintve minden emberi gyengeségünktől odaadó társ egy életen át.